2019- első, utolsó, továbblépő

Kedves Olvasóim!

 Lassan második éve hanyagolom ezt a blogot, és ahogy elnézem, ezzel nem vagyok egyedül. Biztosan sokan vannak úgy, mint én: hirtelen bejön az élet. Na persze, nem úgy, sajnálatos módon, hanem egészen egyszerűen visz az ár. Nekem azzal kezdődött, hogy munkába álltam. Nagyon nehéz volt vissza szokni napi 8 órát, kemény fizikai munkát végezni, bevallom, iszonyúan elkényelmesedtem az otthonülő anyuka évek alatt. De, ez is csak egy dolog…

Vegyük sorra:

Amikor neki kezdtem a blognak, volt rá időm. Jelenleg a mindennapi munka mellett rengeteget maszekolok, mert hosszú távon szeretnék az időközben megszerzett szakmámból megélni, ehhez viszont ki kell építeni egy alapvető jó hírt. Tehát, 10 munkaóra mellett (mert túlórázok természetesen) 17:30-tól minden nap varrok.

A babasztorik készítése menekülés volt a saját pocsék párkapcsolatom „elől”, aztán mikor a kisfiam apjával lassan 3 éve feladtam, valahogy nehezen ment a babáim tökéletes életét fotózni. Szóval… „Megöltem” Leslie-t. A sors hatalmas fintora, hogy év elején elhunyt a pici fiam édesapja, és ezzel egy időben az égiek küldtek valakit, akivel nagyszerű, és eddig tartalmas, de végtelenül óvatos kapcsolatot építgetek.

Jelenleg nem tudok se igent, se nemet mondani arra, fogok-e még babasztorit fotózni, írni, mert nem tudom, néha nagyon van kedvem, máskor abszolút nincs, és a karácsonyi képeket is nagyon nyögvenyelősen tudtam összehozni. Imádom vissza olvasni, nagyon szerettem ezeket a sztorikat, de most nem megy, nem ez a fontos.

Ide, erre a platformra pedig többet nem teszek fel semmit. Megelégeltem a blogger szemétkedését, hogy leszed SAJÁT PRIVÁT képeket, hát oké, akkor a fene vigye el, nem ide fogok posztolgatni. A képeket a babákról máshol fogom ezután kitenni. LINK

Tehát, összességében a saját életem folyamatos rendezése és irányítása miatt nem posztolgattam, meg mert ide nem éri meg kitenni semmit, ha úgyse látszik a kép.

Van még egy dolog, ami kissé nyomasztja a csőrömet. Hét évvel ezelőtt rendeztünk először bloggertalit. Nagyszerű volt, hatalmas töltéssel jöttem haza Füzesabonyból. Azóta nyíltan vállalom, hogy babagyűjtő vagyok, sokat adott nekem az akkori találkozó. Minden évben egyszer össze hoztuk hol itt, hol ott ezt a banzájt. Lett Facebook csoport, ahol szintén hirdettük az eseményt, és minden évben egyre többen lettünk ezen az egy csodás napon. Idén jelenleg hárman vagyunk velem együtt, akik az éves talit megélik, és felmerült bennem, hogy lefújom az egészet. Azt gondoltam, a tizedikre felfejlődünk akkora csapattá, hogy Budapesten médiafelhajtással rendezzük meg a tizedik találkozót, de őszintén szólva, ez a lelkesedés most eléggé lapos lufi bennem. Sebaj, mi egészen biztosan jól érezzük majd magunkat, habár csak kevesen leszünk. Remélem, jövőre lesz aki bevállalja, mert én nem fogom.

2018 - vége

Ebben az évben iszonyatosan sok változás volt az életemben de gondolom, ezzel nem csak én vagyok így. Idén nálam volt a babagyűjtő tali, ami nagy boldogságomra sikerült, mert előtte nem sokkal volt egy kis derekas problémám, de némi segítséggel sikerült lezavarni mindent. A tervem az volt, hogy meglepem a résztvevőket, szerencsére Bogi tavaly feldobta az első témát, így kézenfekvő volt, hogy az idei téma a party lesz, mert így senki nem gondolt arra, hogy esküvőre fognak majd betoppanni. A tali első érkezője Vik volt, aki nagyon sokat tehermentesített azon a héten, utána pénteken pedig Drikáék érkeztek, akiket nagyon várt a szétzilált babaszoba (ezúton is millió köszönet nekik a sok segítségért!!) Nekem a taliról és az esküvőről valahogy nincsenek meg a képe, csak amit láttok:

Amint látjátok, ebben az évben végre sikerült beszereznem Wedding day Midge-et, és megérkezett mellé Allan is!!! Boldogságom már-már határtalan volt, aztán jött az üzenet: van elérhető áron egy Happy Kidz baba. Mondanom sem kell, azonnal felvettem az illetővel a kapcsolatot, és mintegy jó másfél hét után mentem érte személyesen :) 

   Amint látható, dobozban, eredeti szerkóban került hozzám, a régi maimija, és Tristen jóvoltából pedig egy szép kis kelengyével tértünk haza. Az első kép, amin kézbe vettem :) Sokáig hihetetlen volt, hogy végre megvaaan!!!! 

Azóta is töretlen a szerelem, örökbe fogadásával pedig új barátnéra is szert tetem, akitől jöttek azóta még babucik. Decemberre nem is gondoltam, hogy lesz még, ami teljessé teheti az idei évemet, de tévedtem.

 Volt egy hétig duci MTM babám, de mivel az arca szitanyomott volt, a teste meg annyira eltért Elora fejétől, hogy nem lehetett donor, nos, ő gyorsan el is költözött. Viszont karácsonyi akció keretében Elora mégis MTM testű lett végre :)

Az idén még sok baba került hozzám, de búcsúzásként most egy kép a leg-leg-leg csapatról:

Ígérem, igyekszem pótolgatni a lemaradásaimat! 

Május... MÁJUS???????????????

A hétvégén  fotóztam. Nemrég rádöbbentem arra, hogy ebben az évben nem is írtam még, sőt a tavalyi évről is csúnya elmaradásaim vannak, ami a babákat illeti. Ma nagy nap volt az életemben, megírtam a szakmunkás vizsga írásbeli részét, hátra van a szóbeli, és a gyakorlati vizsga. Hát igen, a nagy hallgatás egyik oka ez. A másik, hogy tavaly ősszel munkába álltam, munkahelyet cseréltem, ami kivett zsigerekig, februártól pedig van egy hatalmas négy szobás házam, mivel a lakótársam lelépett. Szóval elég nehéz és fárasztó időszak van mögöttem. 
Mindeközben megismerkedtem új  emberekkel, akik közül az egyik rengeteg babához juttatott hozzá, ha megengedi, meg is személyesítem majd. Ó, alig várom, hogy végre túl legyek a maradék két vizsgán, és ne ekörül forogjon a gondolatom. :) Addig is pár kép ízelítőként:

By-by 2017

az elmúlt évem elég mozgalmasra sikeredett. Remélem,jövőre több időm jut a babáimra, és a blogra is. Minden kedves olvasómnak és barátomnak nagyon boldog 2018-as évet kívánok! 

Egy kis beszámoló

Ez az év zsúfoltra sikeredett, minden túlzás nélkül mondhatom. Költözések, remények, élet-leckék folyamatosan, babák jöttek, majd mentek ( volt olyan amit be se fotóztam, és már tovább is adtam). Szóval ebben az egy évben úgy érzem hármat éltem meg. Mostanra kezd kicsit nyugodni a helyzet, van lakás, van munka, és végre ma (meg a múlt héten) megfogadtam a barátnőmnek adott tanácsot, lett Én időm is. Szóval nekiláttam, és a hosszas, gondos agyban történt tervezgetés után neki ugrottam Alanna és Clara szobájának. Először azt határoztam meg, hogy ez egy hosszú távú szoba lesz, azaz "felnőtt" méretre dolgoztam. A nagy három szintes  villa most csak két szintig van össze állítva, igy  az egyik szintlap lett a mérték. Amiben még biztos voltam, hogy ablakfülkét akartam a lányszobára, és mivel egyszer már csináltam ilyesmit, most egész gyorsan megvolt az alap. 

 Amint rendesen odaragadt, rájöttem az orbitális hibára, de akkor már mindegy volt.

 Elkészült a két oldalú padló is. 

 Heart anyuka beültetve az ablakba, hogy tuti jó lesz-e a méret

 Belső nézet

 Külső nézet

 A padlózattal. 

 Papírozás, ahogy jutub videókon is van...

 Szóval egy hete itt hagytam félbe a lányszobát, és hétfőtől próbáltam felvenni a munka fonalát, mit mondjak, nem valami nagy sikerrel.  A tapétára és egyáltalán bármilyen ép gondolatra sem maradt energiám. Félálomban merült fel bennem pénteken a tündéres-egyszarvús poszter, amit szombaton reggel  gyorsan összedobtam. Aztán ha már lendületet kaptam, meg sem álltam...

 A kép közelebbről

 Ablak+keret

 Tapéta

 És az alap. frankón passzol bele

 Egy kis bútorpróba 

 Alanna ágyába most már puha matrac is van

 És egy kispárnát is varrtam neki. 

Holnap a hivatalos tanulás jön, de remélem, mihamarabb tudom a lányszobát folytatni.

Michael Jackson megjelenik...

 Rendhagyó fotósztori jön 

2017.08.07- Elora és Leslie befutottak motorral Rosmaryhill-be, ugyanis az idén itt gyűlt össze az éves találkozó apraja-nagyja. 

A gyerekek Damien kivételével Piper nagyival érkeztek, aztán másnap volt móka, játék, kacagás. Mindenki piszkosul elfáradt.
Másnap reggel a felnőttek egy jó erős kávé mellett próbáltak felébredni.

Leslie: - Idén milyen sok új arc volt! Jane, köszönjük a kávét!
Jane: - Szívesen, és egyetek is! 

A gyerekek addigra túl voltak a reggelin, és a háttérben játszottak. Alanna: - Annyira szeretnék kisnyuszit, de anyuék nem engedik meg. A nagyi cicája aranyos... de őt nem lehet betanítani semmire. 
Emma: Amíg itt vagy, játszhatsz nyugodtan az enyémmel. Ha látják, hogy nem bántod, hátha megengedik...

Elora: - Nem veszünk addig kutyát, míg végre kész nem lesz a ház...
Leslie: -Vagy nem veszünk másikat. Voltaképp épp csak kibővítettük, és máris nagyobbra van szükségünk. Komolyan gondolkozunk azon, hogy lecseréljük.
Charles: - És nézelődtetek már? Van elképzelés?
Elora: - Mindenképp kertes kell. 

 Jane:- Megértem a gondotokat... - hirtelen megszólal a csengő

 Jane: -Ki lehet ilyen korán? 

 A belépő vendég láttán Elora döbbenten elejti a fánkot, és valósággal megdermed a levegő.

Charles azonban annyira nincs meglepve, gyorsan feláll az asztaltól, hogy üdvözölje az érkezőt.

Charles:- Helló, Michael! Nem számítottunk rád mostanában, gyere, ülj le! 

 Michael: - Igazából csak erre jártam, és gondoltam, megnézlek benneteket. Markkal egyeztettem, remélem, nem zavarok!
Jane: - Jajj, dehogy is! Épp itt vannak a barátaink, gyere, ülj le! Ugye, kérsz egy kávét?
Michael: - Jane, egy angyal vagy... Egész éjjel járt az eszem, nem tudtam aludni.

Michaelt bemutatják Eloráéknak, és a híresség leül hozzájuk.

 Jane: - Valami történt, aggódsz?
Michael: -Igazából a visszavonulást tervezem, és ez azért nem olyan egyszerű, mint gondoltam. Jó lenne valami csendes helyet találni, egy kellemes kis házzal. *

Charles: - Leslie, esetleg a tiétek megfelelne! Ez megoldaná a gondjait mindkettőtöknek.
Leslie: - Ez egész jó ötlet! Kicsim, mit gondolsz?

 Ekora azonban úgy el van bambulva, hogy meg se hallja Leslie szavait.

 Csak mikor a férje megfogja a kezét.

 Leslie: - Szivem? 
Elora: - Ja, micsoda? Ne haragudj, miről van szó?

 Leslie: - A művész úr lakást keres, és esetleg a miénk tetszene neki...
 Elora: - Ühüm. 
Lesli fejében baljós gondolatok fordulnak meg, és hirtelen nagyon nem tűnik jó ötletnek, hogy Jackson velük utazzon...

Azonban: 

Michael: - Nahát, ez remek lehetőség! Végeredményben csak el kell kezdenem a házakat egyáltalán megnézni, ha valaha vissza akarok vonulni, nem?

Leslie: - Hát ebben van valami. 
Az igazat megvallva Leslie reméli hogy nem fog megtetszeni a ház Jaconak.

*= Az én világomban Jaco még nőtlen, gyerektelen, és visszavonul, mert családalapítást tervez, és nem akarja kitenni jövendőbeli életét a média felhajtásának. Íme egy kép a barátnőjével: