Csevi oldaláról vettem át ezt az interjút:
- Milyen babára emlékszel gyerekkorodból, meg van e még a baba és a története? ( a történet mindenképpen érdekelne)
- Mi indított el az úton, hogy babákkal foglalkozz?
- Hogyan foglalkozol velük? ( gyűjtöd, készíted, divat avagy használod?)
- Bármilyen babával kapcsolatos történetet írhattok, ami rátok vall, és ami nagyon bennégett az emlékezetetekbe.
- Mit ad neked a babás blogírás?
***
Az első babára úgy emlékszem, hogy nem az enyém volt. Az unokanővéremre lehettem sárga irigy, mert neki volt csecsemő babája ( én buci babának hívtam), és képzeljétek, hozzá illő, gyönyörű babakocsi! Olyan, mint a nagyoknak, még olyan ablaka is volt! Nyolcvanhét körül volt ez, évben. Nekem nem lehetett olyan babám, így az övét dajkálgattam sokat. Már jócskán felnőttem, és megszületett a nagylányom, mikor rájöttem, hogy innentől csak én mondhatok nemet egy baba vásárlására, így kezdődött a dili. Rájöttem: különböző arcuk, karakterük, testalkatuk van, és igyekeztem a legkülönlegesebbekhez hozzájutni. Most az a legjobb érzés, mikor ruhát tervezek és készítek nekik, valamint új hóbort, hogy mesélek velük. Régen vásároltuk a Barbie magazint, nagyon szép, igényes fotóképregények voltak bennük. Mikor ez eltűnt, több példányt nem is vettem meg. Rájöttem: van annyi cuccunk, hogy saját sztorikat tudunk fotózni. Így született meg Rózsafalva, ahol minden "rózsaszín". Nincsenek örökké tartó haragok, a szereplők alapvetően pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek, elfogadóak, megbocsátóak, támogatják egymást, és próbálnak megfelelően konfliktust kezelni. Nagyon jól el lehet velük mókázni, kár, hogy nem tudok több időt fordítani rájuk.
A blogom írása örömet okoz. Egy időben próbáltam meghatározni valamiféle "irányvonalat", de nem ment. Szeretek beszámolni a sikereimről, és jó volt megosztani a kétségeimet, kudarcaimat is. Őszinte, erős barátságokat kötöttem a babákon keresztül, általuk nagyszerű emberek mutathatták meg, milyen fantasztikusan egyedi mindannyiunk kis világa. Mert nincs két egyforma "babaverzum", habár átfedések lehetnek, és olyan jó, hogy itt nem baj, ha mindenki a maga világát mutatja be, hiszen épp ezért blogolunk! És épp ezért tudunk mindig örömmel írni, remélhetőleg még sok-sok ideig :)
Juj, de elrohantál, pedig az egyik díjat neked szántam. De mintha az én fejemmel gondolkoznál a kérdések is passzolnak. Küldjem a díjat? Kéred?
VálaszTörlésJujj, nagyon köszönném! :) Ezt a bejegyzést azóta terveztem, hogy kiírtad a blogra még régebben, de csak tegnap szakítottam rá időt, hogy nekiüljek,és tényleg rohantam is, mert a teremtés koronája hiányolt :)
VálaszTörlés