A Ruha...

Na, még egy ennyire elcsinált címet... Tehát egy gyors életjel adás, és vasárnapig megint hosszas hallgatás. Sőt, lehet, hétfő is lesz, mire újra ide tudok ülni, és emberi módon gondolkozni. Tehát, hatalmas a feszültség, nagy izgalomban vagyok-vagyunk, mert ketten, a lányom és én, már holnap bevesszük Füzesabonyt. Jaj, alig várom! És megmutatom azt a darabot, ami a legszebb szerintem a tombolás csomagban, persze a modell nélkül :

Hát, élőben sokkal de sokkal szebb. Szóval, lassan pakolunk, és rápihenünk a holnapi utazásra. Kellemes hétvégét mindenkinek!