2014. június 8., vasárnap
Akkor ideje...
Eljött ez a nap is. Igazából nem tudtam behatározni, mikor adhatok tűt és cérnát másodszülött lányom kezébe, mert őszintén szólva féltettem. A tű szúrásától, a fájdalomtól, és nem tudtam, mikor jön el az az idő, hogy sikerélményt tudok ajándékozni neki. A szívemre hallgattam, és jól tettem!
Hamupipőke szoknyájának alját már Timikém varrta fel, miután egy darab dekorgumin megtanult öltögetni.
Munka közben:
A végeredményről is hozok majd képet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ne féltsd. Aki varr az így is úgy is megszúrja magát. Főként akkor mikor már azt hiszi profin megy. De ez így kezdődik. Az én leányzóm már kapott tűt, igaz össze vissza öltögetett, de még gyerek varrógépet is. És bár jól szórakozik vele, bizony ez az alma messze esett a fájától. Az egyik unokaöcsémet 5 évesen tanítottam varrni. És tanítom a 20 éveseket és még sokuknak tű sem volt a kezébe, hogy bármit is megvarrjanak. Ha a gyerek akarja és van türelme, ne féltsd. Tanítsd. :))
VálaszTörlésKöszönöm!! Tényleg van, aki húszévesen nem fogott tűt? Persze gondolom ebben az is szerepet játszik, hogy kivették az órarendből általánosban a háztartástant. Nekem családon belül jött a tanítás, de nyolcadikban mindenkinek meg kellett varrni egy kötényt, és sokat férceltünk. Többen akkor döntötték el, hogy varrónőnek mennek tovább.
Törlés