Ez az a nap...

...Mikor teljesült az utolsó régi kívánságom. ma ugyanis megérkezett hozzánk a Harley Davidson Ken, akit mától Lelie Shepard-nak fogunk hívni. Már 11 körül befutott vele a postakocsi, de legnagyobb meglepetésemre azonnal megszűnt az az ideges várakozás, ami addig a hatalmában tartott, és teljesen nyugodtan vártam haza az utódomat, hogy együtt csomagoljuk ki a drágám.

 A haja eredetileg össze volt fogva egy gumival, ami pillanatok alatt megadta magát. A bőrdzsekijén viszont valóban fel lehet húzni a cipzárt!

 *.*

 Uh, ez a tekintet... A lányok  elolvadnak, ha meglátják! A karjai könyökben, és a térde is hajlik, úgyhogy nagyon vagány kis beállásokat tud...

 Újabb közeli

 "helló szépség, nincs kedved bemutatkozni?"
 Ugyan kit szúrt ki ?

 Ledobta a kabátját, hogy a cseppet zavarban lévő egyetlen hölgy a közelben hátha oda mer menni majd.

"Na, jön már!"

Érdemes a szuper övére is vetni egy pillantást. A lánc túlvégén egy tárca van, amit a hátsó zsebébe dugva tart.

 "Oké, akkor egy póz, csak nektek"

 Az első találkozás, közelről. Elora igencsak zavarban van, ami azért nem jellemző rá.

"Helló szépségem! Leslie vagyok, és úgy tűnik, itt fogok lakni.""

a kézfogásból...

"Igazán örvendek! Az én nevem Elora, és itt lakom én is."

 Kézcsók lett, aztán a következő pillanatban már nem is volt olyan hatalmas köztük a zavar, sőt, inkább az egymásra találás a megfelelő szó.

 Hoopsz! Egy kis erőfitogtatás.

 "Ugye velem vacsorázol?"

 A válasz egy igen volt. Szerelem első pillantásra.

Olyan cukik! Azt el is felejtettem, hogy Leslie nacija gyárilag meg van szaggatva a térdén. Azt hiszem, velük fognak még történni  fotózásra érdemes események!