Moxie Tristen - Aki nem nálunk lakik

Sosem felejtem azt az érzést, mikor megtaláltam a Moxie lányomat, és hazaért. Csodálatosnak tartottam, és őszintén arra gondoltam, ezeket a babákat nem az öt-hat évesek számára találták ki. Őket arra teremtették, hogy ihletet adjanak, és az idősebb korosztálynak segítsenek stílust, egyéniséget kreálni. Mert minden baba más és más, hiába hasonlóak, ne adj Isten, egyformák...
Tehát, valamikor Decemberben kaptam hírt arról, hogy egy olvasómhoz Moxie lány érkezik, mégpedig jó messziről. Hát, igen, nálunk ritka kincs ez a baba, és tényleg  hatalmas  szerencse kell, hogy ez megtörténjen:
 "Én őt egy bolhapiacon találtam, egy doboz kacat közül lógott ki deréktól lefele, de rögtön felismertem, hogy mit látok,naná! Nem is lepődtem meg, hogy a haja ill. a parókája nincs a fején, a tagjai rettenet módon kitekeredve, hát nem volt valami csábító szegényke.Mellette volt még ott néhány régebbi Barbie, nekik volt jó hosszú hajuk, ruha stb,így gondolom, őt a kopasz meztelent nem is akarta senki megvenni."*
 Egyszerre örültem, és voltam irigy, mert ez az Arizona jó helyre került, és én is szeretnék így rábukkanni egyre. Kaptam a lányokról képeket, fogadjátok szeretettel Tristen nevű olvasóm lányairól a képeket:
Tristen a dobozban, érkezés után. Szerintem az érzést sokan ismerjük, mikor  ki lehet végre bontani a jövevényt.












Igazi modell! Gyönyörű fekete haj, és azok a szemek! 



















A gyűrűje is csodás!

Személy szerint imádom ezeket a csajokat, olyan szépek a szemeik!!
Hasonló parókát próbálok én is csinálni.








Dögös vörös. 












*- A tulajdonos leveléből idéztem.