2014. március 9., vasárnap

Boldog 55. szülinapot! :'(

Aki csak egy ici-picit ismer, vagy megismerkedik velem és a hobbimmal, tudja rólam, mire ugrok, mint a pitbull: Ez pedig a média nyílt támadása Barbie ellen. Ma, a születésének ötvenötödik évfordulóján tökéletes az időzítés, úgymond kapára-kaszára hangulatba jöttem a következő cikktől, ami egy olyan lapban jelent meg, melyről eddig jó véleményem volt, mivel sosem foglalt úgy állást, hanem pro és kontra került a cikkek mérlegébe. Eddig...Fent jól látható az elkövető, lent maga a lap, amely a mai napig kellemes olvasnivalót nyújtott számomra, és épp ezért futotta el keserű íz a szájamat.
Van benne egy mondat, ami arra indított, hogy a következő levelet írjam meg:

" Kedves Koronczay Lilla! 

  Azért kézzel írom-e sorokat, mert így talán személyesebb és közvetlenebb lesz a mondandóm. A nők lapja számomra egy olyan újság, amely már letett valamit az asztalra, több évtizedes múltja van, é.s nívós lapnak tartom. A cikkei érdekesek, jól megírtak, most mégsem hagy nyugodni az, amelyet öntől olvastam, mert egy olyan témához íródott, ami nagyon érzékenyen érint: Tehát a Barbie babák. 
Igazán kíváncsi lennék, mikor jön el az az idő, amikor nem arról cikkeznek újfent, és megunhatatlanul, hogy " A díszes kompánia kizárólag luxus kabriókkal szaladgál, olyan fiktív világot közvetítve ezzel a gyerekeknek, , amely jelentősen eltorzítja a valóságról alkotott képüket" . Elsősorban meg kell állni itt, hisz a baba köré megalkotott világ a felmerült igény miatt jött létre! Ha a szülők a kezdetektől arra használták volna ezt a játékot, amire való, és a gyerekekkel együtt leülnek, ruhát varrnak, apukák házat, bútort készítenek, nos most nem lenne miről írnia a fönti sorokat. Csak a szülők számára olcsóbb volt megvenni a kész terméket, mint időt szánni és a gyerek mellé ülve, vele együtt alkotni. Ezzel a lendülettel jön a következő, zárójeles sor:(nem beszélve Barbie anorexiával határos karcsúságáról). A  mai napig senki nem tud meggyőzni, hogy az étkezési zavarokkal küzdő gyerek, majd felnőtt "olyan akarok lenni, mint Barbie" kijelentése mélyén nem a szülők állnak a háttérben. Egy Jól nevelt, és ennek következtében egészséges önértékeléssel bíró személy SOHA nem akar egy Barbie babára hasonlítani, viszont azok a fiatal szülők, (amelyek gyerekei épp már ezt a babát szeretnék) akik csak ezzel szembesülnek a médiából, és egy ilyen kiemelkedő lapból, csak megrémülnek: "Ártok ezzel a gyerekemnek?" Szeretném meginvitálni ezért közénk, azon bloggerek csoportjába, akik a babákat kreatív énjük felszínre hozásához hívják segítségül. Mind felnőttek vagyunk, van köztünk családanya (jómagam  négy gyereket nevelek), és nagymama is, és szeretnénk bemutatni micsoda alkotásokat lehet a két kezünkkel megvalósítani. Nem vagyunk szakképzett varrónők, vagy asztalosok, és mindenki csodálatos dolgokat hoz össze. Kérem nézze meg a lefújogott baba másik, nem annyira reklámozható oldalát, mert ugye a Barbie-t csak leszólni divat. 
Mellékesen megjegyezném hogy a gyártást nem fogják soha leállítani, pláne mikor olyan sorozatokat adnak ki, amelyek darabjaira külön előjegyzés van, és limitált a darabszámuk. Remélem felveszi velem a kapcsolatot, és érdemesnek találja majd a mi nézőpontunkat is megismerni, netalán bemutatni. 

Ez egy első felindulásból elkövetett papírra vetés, várom a véleményeteket, kiegészítéshez, átíráshoz, megjegyzéshez. Mert Igen, valóban megírtam kézzel, és még egyszer meg fogom írni, és el is küldöm az újságírónak. Ennyit megtehetek, ez az én egyszerű, semmi extrával föl nem szerelt, és nagyon komoly "születésnapi ajándékom". Mert ennek a babának köszönhetlek Titeket, drága barátnőim! Nélküle nem ismertelek volna meg benneteket, és nem lenne a nehézségek közt is könnyebb az életem. 

U.I. : 
" Kedves Barbie! 

 Bár tudom, száz és száz hasonló levelet kapsz, de ezúton is szeretnélek felköszönteni! Köszönöm, hogy általad nagyszerű barátokra tettem szert, itt a valóságos világban, ahol sajna ritkán rózsaszín az ég. Kívánom, hogy még legyen sok-sok évtizeded, és mi minden évfordulón örülhessünk annak, hogy vagy! 
Sok boldogságot kívánunk!
A lányok, és én. " 



















22 megjegyzés:

  1. Szerintem felháborító ez a cikk, arról nem is beszélve, hogy miért lettek zúzódások és sebek festve Barbie-ra. Sam Humphreys (aki festette ezeket)
    A családon belüli erőszakra akarta felhívni a figyelmet, nem pedig arra, hogy a Barbie babák milyen rossz hatással vannak a gyerekekre!

    http://www.life.hu/csalad/20140218-sam-humphreys-amerikai-muvesz-a-csaladon-beluli-eroszakra-hivja-fel-figyelmet-az-osszevert-barbie.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, gondolom közelgett a nyomdába leadási határidő, és ez elkerülte a figyelmet! Köszönöm, hogy megkerested ezt nekem! Fel fogom használni!

      Törlés
  2. Én is olvastam a cikket és nagyon meglepődtem, hogy azt írják, lefújják a gyártását. Érdekes mikor én egész gyerekkoromba az igazi Barbie babára vágytam, soha nem jutott eszembe, hogy nekem a babával azonosulnom, kell. Ráadásul a luxus hozzátartozókról fogalmam se volt, mert volt saját házilag készült bútor kivitelem. Amúgy meg a mosti rózsaszín habos-babos dolgokról csak annyit, gyártottak e mást, hogy választási lehetősége legyen a gyereknek? Nem valószínű. Akkor most miről is beszélünk valójában???

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem sem jutott soha eszembe, hogy azonosuljak velük, igazából a kezdetektől azon gondolkoztam, hogy kellene felöltöztetni. Pl. a zokni miniruha nagyon menő volt felém akkoriban, ja meg a ruhazsepiből készült Tóga is :D A rózsaszín házak ellen is kitaláltam valamit, mert mi is rendelkezünk néhánnyal, amint lesz egy szabad hétvégém, meg is fogom valósítani a rózsaszín mentesítést ;)

      Törlés
  3. Hello from Spain. Happy Birthday Barbie - She will always be my best doll. Keep in touch

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello Marta! I agree, I have the best of Barbie doll!

      Törlés
  4. Szia! Ezt a cikket én is olvastam tegnap az újságban. Engem is felháborított! Én is gondoltam írni egy levelet a Nők Lapjának, de kissé még le kell higgadnom... Egyébként teljesen egyetértek a leveleddel, én is hasonlót tervezek megfogalmazni, mert attól, hogy a sok csökött agyú nem látja a kreativitást Barbie világában, attól még nem kellene degradálnia azt. Oké, mondom, még le kell higgadnom... Remélem Koronczay Lilla majd ellátogat a mi blogjainkba, és a my froggy-ra, és akkor kicsit elgondolkodik... Egyébként csak annyi kreatív lehetőség van egy babában, amennyi a baba tulajdonosában van szerintem. Nyilván a cikk írója nem annyira kreatív, esetleg a Barbie világ nem érdekli, de akkor meg ne írjon hülyeséget.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, pláne, hogy egy másik, február 18-án közzé tett cikk foglalkozik ezzel, és ott ez van nagy betűkkel kiemelve címként: A családon belüli erőszakra akarta felhívni a figyelmet nem mindennapi alkotásaival egy művész. Na, hát ezt ha átveszi, akkor per. Viszont így meg nem igazán érzem korrektnek a cikket, pláne, hogy épp a Nők lapjában ír le olyat, ami full kacsa, mert kizártnak tartom, hogy a Mattel céget felhívta, és rákérdezett, hogy mi a helyzet...

      Törlés
  5. Nagyon örülök, hogy ezt megírtad, Kedves!!
    Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy ha egy gyermek egészséges környezetben nő fel, nem lesz anorexiás egy játékbabától... (Tényleg, Drágáim, mi hogyhogy nem lettünk betegek? :D ) Másrészt meg nem lenne ellenemre az sem, ha valós arányokkal árulnának bővíthető babacsaládokat - HOL is lehet ilyent kapni, persze nagy tömegek/átlag kisgyermekes-sokgyermekes családok számára elérhető áron??? Tehát hol?
    No, erről (is) van szó.
    Addig is, én Barbie-párti maradok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, kereslet lenne a babákra, de a hazai, sőt nyugodtan kijelenthetem, hogy az Európai kínálat messze alulmúlja a messzi Amerikát. Sajna, mert ugye a postaköltséggel aztán olyan ára lesz a behozott emberi arányokhoz közelebb lévő babáknak, amit az egyszerű halandó nem engedhet meg magának. És Amerikába vissza! Ott van aztán választék! És még mindig elkel egy Barbie baba is! Nem a játékokban van a hiba, hanem a felfogásokban. Igazából ha Barbie eltűnne a piacról, vagy soha nem is lett volna, mindig lenne valami, amire ugranának bizonyos szülői körök ;) És igen, én is Barbie párti vagyok, és maradok is! ;)

      Törlés
  6. Nagyon örülök ennek a bejegyzésednek, mert ez az én véremet is felforralta, és megannyi gondolat jutott eszembe, amit először ide akartam írni Neked válaszba, de aztán rájöttem, hogy túl sok a mondandóm, és ez megér nekem is egy bejegyzést. Abszolút egyetértek Veled, és nagyon tetszik ez a mondatod: "Ha a szülők a kezdetektől arra használták volna ezt a játékot, amire való, és a gyerekekkel együtt leülnek, ruhát varrnak, apukák házat, bútort készítenek, nos most nem lenne miről írnia a fönti sorokat." Ezzel mindent kifejeztél, ami a velője a Barbie-zásnak!!! A kész termékekkel sem volna gond, ha olyasmit gyártanának, ami életszerűbb, pl. nem kéne mindent rózsaszínben...
    Amit az önértékelésről írtál abban is teljesen egyetértek, de erről majd én is írok, nemcsak a véleményem kifejtése miatt, hanem csatlakozásképpen Hozzád. Jó lenne, ha már tudnának gondolkodni az emberek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi majd fényt gyújtunk! Igazából ez az egész blogom lassan kiforró lényege, és ezért örülök, hogy egyre többen vagyunk, mert meg tudjuk mutatni, mennyi a lehetőség, és hogy nem kell mindjárt agyvérzést kapni, ha a gyerek Barbie-t kér, mert az egy drága játék. A rózsaszín világot pedig át tudjuk festeni, majd meglátod! ;)

      Törlés
  7. Ti már mindent leírtatok, így nem akarom ismételni a soraitokat, csak csatlakozni szeretnék én is! Engem is felháborít, hogy mindig csak a rosszat látják a Barbie-kban! Azért nem írom azt, hogy a Barbie babákban, mert mára ez már egy gunyoros megjegyzés lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajna :( De azt hiszem, eljött az ideje, hogy fordítsunk már azon a szemüvegen, és megmutassuk, mire vagyunk képesek, Barbie-val :)

      Törlés
  8. Én nem vagyok blogger, csak rendszeres olvasótok, igen, itt mindnyájatoknak, akik hozzászoltak Fricskamacska bejegyzéséhez. Most azonban úgy éreztem, nekem is csatlakoznom kell, írnom kell. Nagycsaládos anyuka vagyok én is (3 fiú, plusz egy férj, ja, és két kandúrka). Rettenetes időszakon vagyok túl, édesanyám halála, nálam rákot diagnosztizáltak, műtöttek, kemóztak, de nem ez a lényeg, hanem ami átsegített ezen az időszakon. Volt egy régi Barbie babám, és nagy depizésemben valahogy a kezembe került, eszembe jutott, hogy gyerekkoromban volt egy újság, amiben voltak szabásminták babaruhához, na én azt felkutattam neten, kinyomtattam és a többi már történelem...Ez két éve volt, azóta komplett Barbie családom lett, kötök, horgolok, varrok rájuk, mindeféléből (papírdoboz, gyurma, műanyag flakonok stb) gyártok nekik mindenfélét. Ja, azt meg kell jegyeznem, hogy a Barbie ruhák varrása előtt még egy gombot se nagyon tudtam
    felvarrni. Szóval nekem "csak" az életkedvemet adta vissza.... Persze tudom én, hogy otthon lévő anyukaként is "hasznos tagja vagyok" a társadalomnak (11 éve itthon vagyok a gyerekekkel), de már kellett valami, amiben kifejezhetem magam. Köszönöm Barbie! Köszönöm nektek is, Bloggerek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mónika! Én nagyon örülök a soraidnak, bár azt sajnálom, hogy nem lettél Barbie blogger Te is (de ugye, leszel?), ezek után, hogy ennyire kreatív vagy, pedig én nagyon kíváncsi lennék rá, mi minden szépet alkottál már!!! Örülök, hogy ilyen jó hatással voltak és vannak Rád ezek a babák, valóban nagyszerű élményeket képesek adni. Jó velük egy másik világba csöppenni. :-) Remélem, megismerhetjük majd a Tiédet is, ha majd Te is úgy akarod! :-)

      Törlés
    2. Drága Mónika! Csatlakozom Borókához, nagyon hálás vagyok én is, amiért megosztottad velünk a saját történetedet! Nagyon remélem, hogy a babázás kreatív oldala hamarosan úgy fog teret hódítani magának, mint egy jó új "divat", és az lesz a menő, ha valaki a saját kezével készített babaházát mutatja be, a szintén s.k. bútorokkal. Komolyan rémlem, sőt hiszem, megvan az a média, amelyik segít majd nekünk! Azt hiszem ez a cikk csak egy kis lökés volt, ami megindítja majd a lavinát. És, ha időd, kedved engedi, szívesen és örömmel várunk a bloggerek közé!

      Törlés
  9. Hát olvasva a cikket, azt szűrtem le, hogy az írója simán kimásolta a Babriekról szóló ismertetőt egy általános leíró cikkből, ami nem lenne baj, mert én is gyakran fordítok cikkeket a blogba. A gond az, hogy nem tett igazából hozzá semmi saját gondolatot.
    Azt pedig, hogy egy kortárs képzőművész a barbiet használja arra, hogy felhívja a családon belüli erőszakra a figyelmet, én személy szerint nagyon jó ötletnek tartom. Pontosan azért, mert ezt a babát mindenki ismeri, a mai nő ideált testesíti meg, ezért lehet vele azonosulni. Ha belegondoltok, akkor Amerikában egyenjogúság van, legalábbis erre törekszenek, ott még jobban üt egy ilyen akció. Ahhoz, hogy mindenhol érthető legyen az üzenet, ahhoz egy univerzális babát kellett használni.
    Egyébként nem hiszem, hogy belátható időn belül leállítják a baba gyártását, annál ez nagyobb biznisz.
    A rózsaszín pedig valamikor a 70-80 évek fordulóját vette át a hatalmat a barbie baba birodalomban, előtte pont olyan színű ruhákat hordott és olyan színű tárgyai voltak, mint a valódi embereknek. Hogy miért volt ez a váltás, az megérne egy külön bejegyzést, majd utánanézek. Ha belegondoltok ti milyen színű ruhákat hordtatok a 80-as években és azok között mennyi volt a rózsaszín, akkor érthető hogy miért vagyok kiakadva, amikor a gyerekem csak a rózsaszínt és a lilát jelöli meg kedvenc színeként és a gyerek ruhaboltokban is leginkább ilyen színű ruhákat lehet kapni. Vot egy központi agymosás és azóta minden csak rózsaszín:-(
    Fessetek tehát át mindent valódi színekre lányok!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az tény, hogy más dolog magyar szemmel látni valamit, és más az, ahogyan az amerikaiak látnak. Mi innen nem lehetünk okosak, hiszen ők élnek ebben a helyzetben. Ahogy írtam én is, hogy azzal nincs is baj, hogy a családon belüli erőszakra akarta felhívni a figyelmet, bár nem tudom, hogy kikhez szólt mindez. Azt mondja, hogy "Szembesíteni szerettem volna a Barbie-k sugallta habkönnyű meseországot a komor valósággal." Ti értitek ezt a mondatot? Mert nekem fogalmam sincs, hogy miről beszél.

      Törlés
    2. Ma a kezembe került az első tekercs tapéta, ami az egyik rózsaszín babaházba fog kerülni :) A hétvégén neki is esek, és tapétázunk mindent, ami rózsaszín :D

      Törlés
    3. Boróka, az a baj, ha egy többgyerekes anyukának ez a komor valóság. Őszintén örülök, hogy az én életem ehhez képest jelenleg is habkönnyű meseország, mert tettem érte. Megfogadtam, hogy engem soha többet nem üt meg senki. Igen, megkaptam én is azt a bizonyos monoklit, beverték az orrom, és eljött az is, mikor onnan felálltam. Ahhoz képest jelenleg az életem tényleg nagyon könnyű, és nagyon örülök, amiért nem fajultak el a dolgok. Mert megvédtem volna magam! :)

      Törlés
    4. Elképesztő, hogy emberek mit képesek tenni a másikkal! Én nagyon örülök, hogy nem hagytad magad ebben a komor valóságban, mert tudtad, hogy létezik a meseország, és hogy számodra is létezhet! Ez így van rendjén. Látod, Neked nem kell babákkal bemutatni ezt a rossz világot, és azoknak sem, akik szintén átélnek ilyesmit, mindemellett Nekünk se, akiknek szerencsére nem volt ebben részünk, de tudjuk, hogy sajnos ez létezik, a gyerekeknek meg pláne nem kell. Ezért értelmetlen a monoklis Barbie. Mindenkinek hinnie kell a rózsaszín életben, és amennyire csak tud, tennie is érte, ahogy Te is tettél! És jobb is lett, és hiszem, hogy ez még jobb is lehet! És azt is tudom, hogy ezek a babák nemhogy ártalmasak lennének, hanem teljesen ellenkezőleg, segítik az embert! :-)

      Törlés