2014. március 26., szerda

Lassan újrakezdünk...

... Azaz inkább folytatjuk! Az első hír, amit szeretnék megosztani Rózsafalva lakóinak életéből, hogy bizony készül a következő rész! Ebben lesz minden, kivéve a nagyit, aki a sztori szerint gyerek felvigyáz mert lakásfelújítás van Midge-éknél... 
Allan saját kezűleg tapétáz, Midge pedig azon mérgelődik, hogy sosem végez. Egy fal kész van :) Közben Liam randira vitte Danát, onnan is van pár kép, de a többi még maradjon titok :)


Ami más jellegű hír: Arizona tegnap délután elköltözött tőlünk. Egy pólót kapott búcsú ajándékba, mivel az övé meglepő módon miért is ne épp ma került volna elő...

Bár tudnám, hogy jó helyre került! 
Ma megint varrtam, de ez a ruha abszolút nem oké. 

A táska viszont nagyon egyszerű, holnap megosztom, hogy varrhatjátok meg, addig minden érdeklődő keressen egy 20*10-es vékony bőrdarabot, vagy olyan anyagot, ami nem foszlik. A filc is jó lesz :)



Szóval, viszlát holnap!

2014. március 16., vasárnap

Megengedem magamnak....

Mostanában sokat hallgatok Bagdi Bea dalokat. Nagyon jót tesz nekem, és egy kis hezitálás után megengedtem magamnak, hogy azonnal a zsibvásár oldalára lépjek, mikor jött az e-mail: kedvenc eladóm feltett egy Pamela babát, 800 forintért. Nos, mentem, és le is csaptam rá. Írtam is neki, van-e véletlenül még ebből a babából neki, és így került a tulajdonomba két csodálatos kislány. Most már két barna és két szőke lányom van, tehát mindegyik Bobby mellé jut egy barátnő. Íme a lánykák:



Még egy hír! Kész a piros-fehér tesztruha, de az elkészítés cseppnyi akadályba ütközött, mert a vállpánthoz nem elég széles a 2 centis szalag :/
A jövő héten valamelyik délután közzé teszem, hogyan csináljuk meg. Kellemes napot!

2014. március 12., szerda

Búcsú, és folytatás

Arizona napokon belül új családhoz kerül. Ő az első olyan babám, akiről nem tudom, hova megy, milyen jövő vár rá, nehéz szívvel is búcsúzom tőle, és igen, felmerült a "nem adom oda, az én babám" nagyon gyerekesnek mondható, ám de annál erősebb érzése. A parókája nincs meg, most azt keresem, ebben a felfordulásban azt se tudom, hova tehettem el. Ő is jól elbújt, és nehezen tudtam felöltöztetni is. 

A folytatásról: Amint látom, nem csak engem borított ki ez a cikkes dolog. Gondolkoztam azon is, hogyan lehetne széles nyilvánosság elé tárni a pozitív oldalát ennek a  játéknak, és elkezdtem egy másik fórumon is nyomulni. Íme, az I' Cant be , azaz lehetnél... Bármi! Ezek a bemutatkozó bejegyzések, ezentúl ide fogom híradásba adni, ha valaki új sztorival, vagy bejegyzéssel jön, majd a linkre lépve egyenesen az adott Bloggerhez jut. Mára kifulladtam! Puszi nektek!

2014. március 9., vasárnap

Boldog 55. szülinapot! :'(

Aki csak egy ici-picit ismer, vagy megismerkedik velem és a hobbimmal, tudja rólam, mire ugrok, mint a pitbull: Ez pedig a média nyílt támadása Barbie ellen. Ma, a születésének ötvenötödik évfordulóján tökéletes az időzítés, úgymond kapára-kaszára hangulatba jöttem a következő cikktől, ami egy olyan lapban jelent meg, melyről eddig jó véleményem volt, mivel sosem foglalt úgy állást, hanem pro és kontra került a cikkek mérlegébe. Eddig...Fent jól látható az elkövető, lent maga a lap, amely a mai napig kellemes olvasnivalót nyújtott számomra, és épp ezért futotta el keserű íz a szájamat.
Van benne egy mondat, ami arra indított, hogy a következő levelet írjam meg:

" Kedves Koronczay Lilla! 

  Azért kézzel írom-e sorokat, mert így talán személyesebb és közvetlenebb lesz a mondandóm. A nők lapja számomra egy olyan újság, amely már letett valamit az asztalra, több évtizedes múltja van, é.s nívós lapnak tartom. A cikkei érdekesek, jól megírtak, most mégsem hagy nyugodni az, amelyet öntől olvastam, mert egy olyan témához íródott, ami nagyon érzékenyen érint: Tehát a Barbie babák. 
Igazán kíváncsi lennék, mikor jön el az az idő, amikor nem arról cikkeznek újfent, és megunhatatlanul, hogy " A díszes kompánia kizárólag luxus kabriókkal szaladgál, olyan fiktív világot közvetítve ezzel a gyerekeknek, , amely jelentősen eltorzítja a valóságról alkotott képüket" . Elsősorban meg kell állni itt, hisz a baba köré megalkotott világ a felmerült igény miatt jött létre! Ha a szülők a kezdetektől arra használták volna ezt a játékot, amire való, és a gyerekekkel együtt leülnek, ruhát varrnak, apukák házat, bútort készítenek, nos most nem lenne miről írnia a fönti sorokat. Csak a szülők számára olcsóbb volt megvenni a kész terméket, mint időt szánni és a gyerek mellé ülve, vele együtt alkotni. Ezzel a lendülettel jön a következő, zárójeles sor:(nem beszélve Barbie anorexiával határos karcsúságáról). A  mai napig senki nem tud meggyőzni, hogy az étkezési zavarokkal küzdő gyerek, majd felnőtt "olyan akarok lenni, mint Barbie" kijelentése mélyén nem a szülők állnak a háttérben. Egy Jól nevelt, és ennek következtében egészséges önértékeléssel bíró személy SOHA nem akar egy Barbie babára hasonlítani, viszont azok a fiatal szülők, (amelyek gyerekei épp már ezt a babát szeretnék) akik csak ezzel szembesülnek a médiából, és egy ilyen kiemelkedő lapból, csak megrémülnek: "Ártok ezzel a gyerekemnek?" Szeretném meginvitálni ezért közénk, azon bloggerek csoportjába, akik a babákat kreatív énjük felszínre hozásához hívják segítségül. Mind felnőttek vagyunk, van köztünk családanya (jómagam  négy gyereket nevelek), és nagymama is, és szeretnénk bemutatni micsoda alkotásokat lehet a két kezünkkel megvalósítani. Nem vagyunk szakképzett varrónők, vagy asztalosok, és mindenki csodálatos dolgokat hoz össze. Kérem nézze meg a lefújogott baba másik, nem annyira reklámozható oldalát, mert ugye a Barbie-t csak leszólni divat. 
Mellékesen megjegyezném hogy a gyártást nem fogják soha leállítani, pláne mikor olyan sorozatokat adnak ki, amelyek darabjaira külön előjegyzés van, és limitált a darabszámuk. Remélem felveszi velem a kapcsolatot, és érdemesnek találja majd a mi nézőpontunkat is megismerni, netalán bemutatni. 

Ez egy első felindulásból elkövetett papírra vetés, várom a véleményeteket, kiegészítéshez, átíráshoz, megjegyzéshez. Mert Igen, valóban megírtam kézzel, és még egyszer meg fogom írni, és el is küldöm az újságírónak. Ennyit megtehetek, ez az én egyszerű, semmi extrával föl nem szerelt, és nagyon komoly "születésnapi ajándékom". Mert ennek a babának köszönhetlek Titeket, drága barátnőim! Nélküle nem ismertelek volna meg benneteket, és nem lenne a nehézségek közt is könnyebb az életem. 

U.I. : 
" Kedves Barbie! 

 Bár tudom, száz és száz hasonló levelet kapsz, de ezúton is szeretnélek felköszönteni! Köszönöm, hogy általad nagyszerű barátokra tettem szert, itt a valóságos világban, ahol sajna ritkán rózsaszín az ég. Kívánom, hogy még legyen sok-sok évtizeded, és mi minden évfordulón örülhessünk annak, hogy vagy! 
Sok boldogságot kívánunk!
A lányok, és én. " 



















2014. március 2., vasárnap

A szabásmintában rejlő lehetőségek 1.

Nos, első nekifutásra azt gondoltam, bele fog férni egy bejegyzésbe a ruhakészítés, de olyannyira sikerült elszabadulni, hogy lesz folytatás.
 Tehát, az a nagy helyzet, hogy a legszebb és legbonyolultabb ruhák néha csak a díszítéstől válnak különlegessé. Íme, az én mostani kedvencem, amelynek alapján készült az itt látható fölső is. Egy kicsit nagyobb kép: 




Lehet összecsapni a kezeket, EGYÜTT megvarrjuk ezt is ;) Oké? 
Na, de most jöjjön az alap. Tehát, vesszük a szabásmintánkat (amiből mindenki, aki kér, kaphat nyomtatható vagy postai úton küldendő rendesen bejelölgetett változatot. A nagyképűségem határtalansága miatt írom ezt, mert  kevesen tudnák megfelelő jelölés nélkül kinézni, hogy mi a bánat hova való.) A lényeg, hogy ha menyasszonyi ruhát szeretnénk, veszünk egy jó fél méter hosszú, és 30-40 centi széles anyagot, majd ceruzával, illanó filccel, vagy ami épp adódik, felrajzoljuk a szabásmintát az anyagra. A minta tartalmazza a bő fél centis varrásráhagyást! ;) 
Az eleje egyszer, a csíkos, hátulja, kétszer


Az anyagon

Kiszabva
Az elején van két hatalmas hasíték, ez lesz a szűkítő. Következő lépésként befűzünk egy varrótűt, és összeférceljük a szűkítőket
Én gyűszűt használok, az ilyen pici daraboknál szépen csúszik az anyag. A szabásmintán jelölni fogom, mit, hova kell összevarrni. Ha a férceléssel megvagyunk, 2mm-es öltéssel  fél centivel az anyag szélétől összevarrjuk a szűkítőket.
A két háta részt is felférceljük, majd legépeljük. Az anyagtól függően a varrást szét is vasalhatjuk, igazából nem fontos, a ruhán  nem igazán látszik majd át. 
Ez már az összevarrt darab. Eddig semmi extra, igaz? Na, most az A verziót készítjük el, azaz egyszerűen lehajtjuk, és leférceljük a ruha tetejét. 


Ezen végigmegyünk géppel, és kész is a fölső rész. A babára igazítjuk, innen látjuk, hogy mennyit tudunk a tépőzár részére visszahajtani. Fontos megjegyeznem, hogy ezzel valóban egyedi, csak egy testalkatú babára fogjuk elkészíteni a fölsőt. Ha szeretnénk, hogy másik is viselni tudja, a csípő résznél 2 mm-t számoljunk a varrásnál.  A fölsőt itt már meg lehet variálni. Mint a végén látható, a rövid hajú Midge baba derekánál indul a szoknya, míg ennek a lánynak kissé máshogy alakult a dolog. Ha a derékrésztől indítjuk a szoknyát, azt most jelöljük meg, és a tépőzárat a beállított szoknyára is varrjuk fel ;) 

Ahogy látjátok, itt már bejelöltem az ék alakú vonalat. Hogy a szoknya hogy készül, az megint egy másik bejegyzés lesz, viszont ezt a fölsőt még meg lehet egy kis díszszalaggal variálni:
 Először bejelöljük és felvarrjuk a vállpántokat, majd hogy eltűnjön a "csúnya" rész, a vállpánt szalagjából egyszerűen végig varrjuk a fölsőt, a tépőzárnál visszahajtva :) 

Öhm... Itt még a fércelés is látszik... Folyt köv. Hamarosan!