Itt van megint szeptember....

Évértékelés, úgymond. Vagy, annyira nem is. Tulajdonképp egy évvel ezelőtt a századik bejegyzésre készültünk, az első esküvővel, amit dokumentáltunk. Azóta megvolt a második is, és a kétszázadik bejegyzés. A nálunk lakó babák száma több fővel  gyarapodott, és mint tudjátok, nem csak Barbie babák jöttek hozzánk  Egyszer már körbefotóztam a bandát, de mivel hamarosan a háromszázadik bejegyzés is aktuális lesz, arra azt találtam ki, hogy a nálunk lakó összes babát kitesszük  és csinálunk egy hatalmas nagy csoportképet, majd csoportonként is lesz fotó. Nem kis munka, pláne, mikor az ember lánya az épp aktuális éves összezuhanásban leledzik. Fizikailag, lelkileg, szóval mikor úgy rendesen bedarál a nagybetűs :) Kifelé jövök, a háztartás újra az irányításom alatt van, a hétvégére pedig pótlom a lemaradásaimat, hála Istennek. És persze mások élete az enyémtől függetlenül nem állt meg, így a drága kislányom rám gondolva, hozott nekem vásárfiát a hétvégén. Nagyon hálás vagyok, amiért ilyen csodálatos lányom van, aki a legrosszabb napomon is tud olyat mondani vagy tenni, hogy könnyebbnek érezzem a terheim. Tehát ezt a lányt tőle kaptam:

 Nakoma, Pocahontas barátnője. A nózija sérült, de ettől függetlenül nagyon örültem neki!

 Nos, remélem, hamarosan hozom a lemaradásaimat is! ;) 
Legyen szép napotok!