Kettő: Crystal Barbie 1980

Múlt hónapban vettem egy hatalmas csomag babát. Mint kiderült, több régi darab is volt a csomagban, most ezek közül pofoztam helyre egyet. A babák rémesen koszosak voltak, ő is. Na de lássuk a medvét. Íme a beavatkozás előtt:

A fölső képen még látható hajában valami sárga szmötyi. Így járunk, ha a büdös életben soha nem vesszük ki a babahajból a gumit. Szerencsére kaptam egy jó tippet, hogy szabaduljunk meg tőle: Acetonos lemosás. Segített!

 Crystal egyik lába hiányzott, így egy testcserét vetettem be nála.

Ha már gőzfürdő, gyorsan lecseréltem a másik csajszink fejét is.

Az acetonos akció után ilyen lett a baba haja:

És akkor fodrászkodtam egy kicsit:

Tadamm! Már csak ruhát kellett varrni. Igyekeztem olyat, amilyen eredetileg volt, de jelenleg nem telt tőlem többre, mert nem találtam megfelelő anyagot. Szóval az eredeti ruha:


És az enyém:

A másik fülbevaló renoválás közben elveszett.  

Crystal-t Vik könyvéből azonosítottam be, ahogy "csődör Kent" is. 

Sharpay

A minden napra egy baba már a második nap bebukott, tekintvén  hogy a kiszemeltem eredeti ruhája olyan egyszerű, amit meg kell varrni neki. Miután rendeztem a hölgy sorait, ígérem, kipakolom ide, lehetőleg még ma. 
Viszont a tegnapi nap hatalmas munkában voltam. Az eredeti ruhát ITT nézzétek meg. Természetesen Tonner babán van, azt hiszem mindenki rájött, mi az új dilim :D 
Szóval kellett egy nagyobb baba, amin letesztelhettem tudásomat, így Sharpay lett a szerencséd kiválasztott, aki megkapta ezt a fölsőt:

A "fűző" rész belseje béléses, alul kikandikál a bélés anyaga. Hiába, éjjel 11-kor az ember figyelme erőse lankad. Az viszont sokat elárulhat, hogy nem mertem fotózni, mert nem voltam biztos a végeredményben. 

Szóval a próbamunka kipipálva, a csajszi meg kapott egy nacit is, habár lehet, hogy megcsinálom a szoknyát is. 

Őt is bevegyem létszámba? Hiszen nem Barbie, még méretre sem. :)

Egy...

Nos, amíg Felíciára spórolok (így hívják majd a Tonner babámat), eleget teszek egy önmagamnak tett ígéretemnek: minden nap rendbe teszek, és bemutatok egy babát, előtte-utána képekkel. Életrajzot nem írok hozzájuk, mert szerintem az én babáim közül nagyon sokról lehet olvasni a többi babás blogban. Ma kivételesen azonban egy rendben lévőről fogok szólni, akit most cseréltem el. Szóval a hétvége óta boldog tulajdonosa vagyok egy Mary Kate Olsen babának.
 Nagyon régóta vadásztam már rá, de vagy elvitték az orrom elől, vagy nagyon drágán árulták, még a kedvenc eladós oldalamon is. Szóval nem volt. Nagyon örültem, mikor felajánlották cserére.

Skipperünk új barátnőt talált. egyforma magasak, de a testalkatuk különbözik. :)

Új kívánság lista

"EGY Baba mind fölött, EGY Baba Kegyetlen,EGY a vágyakozásba zár, bilincs az egyetlen"

Na oké, bocs az átírt idézetért, de igenis, napoknak kellett eltelnie, hogy egyáltalán írni tudjak róla. Szóval mindig is szerettem volna egy eredeti Tonner babát kézbe fogni, élőben látni, tudni, milyen a fogása, súlya, a haja. Hát, szombaton rám ragyogott a 

szerencsecsillagom, és megtörtént. 

Már tudom, hogy 2009-ben a Cami sorozat babájaként került

 forgalmazásra, és emiatt nagyon sokat kell spóroljak, ha meg

 szeretném venni. A következő képek talán nem fognak kétséget hagyni afelől, hogy kivételesen ráveszem magam a spórolásra:




 Szóval, újra megtörtént, "szerelembe estem" egy babával. Persze nem volt nehéz, mikor olyan gyönyörű! A teste nem puha műanyag, inkább porcelánra emlékeztet a tapintása, viszont annál könnyebb. Minden porcikája mozog, a haja egyszerűen fantasztikus. Kézzel

 festett szemei valami eszméletlenek, ezek a képek nem adják 

vissza, milyen élőben. Legutóbb a Moxie lányomnál volt olyan 

kényszerem, hogy varrni KELL neki, most megint rám tört. Ettől a pillanattól kezdve Ő lett a fő cél. Drukkoljatok, hogy mihamarabb sikerüljön hazahozni Amerikából. :)

Én olyan...

... Elégedett, boldog, túlstimulált és emiatt fáradt vagyok! :D Az utolsó nem panasz, gyorsan el is mondom, mi a fáradság oka. Tehát, nem vagyok egy izgulós típus, nem volt az általános után vizsga drukkom sem, mert hát mit izguljak, amit tudtam, azt anélkül is tudtam, amit meg nem, azon kár volt izgulni. De most nem arról volt, szó, hogy vizsgázok valamiből, amire vagy felkészültem, vagy sem. Ez egészen másféle izgalom volt, olyan, amitől egyszerűen nem voltam álmos. Egy hete rájöttem: elkezdődött a visszaszámlálás, és még nem tartok sehol. Szóval szőnyeget szőttem, bútort dobtam össze, és teltek a napok. :) Pénteken befutottak az első vendégek, kaptam sok szép gyönyörű holmit, és átnéztük a babáimat. Jó kezekbe kerültek, hamarjában kifésülődött vagy húsz extra kócos hajzuhatag, kiderült,hogy a Csipkerózsikám szeme működik, és az is: levehető a parókája, mondjuk nem kis küzdelem volt, de most már várja a szép új haját. Szombaton reggel listaírás, papmaci boltba indult, reggeli, babaházak szétpakolása, és már mehettünk is a vonat elé. Itt jóval többet kellett gyalogolni, viszont már ismerősök elé mentünk.

A vonat késés nélkül érkezett, kis csapatunk elindult haza, ahol meglepetés várt! Grozdics Judit megérkezett! A bemutatkozások után kipakoltuk a táncos párokat, és megnéztük a babáit. Sajna nem fotóztam, de például igazi Fashion Fever Leát, teljes öltözetben most fogtam először kézbe. 

Mindenki előpakolta a babákat, és gyönyörködtünk bennük, 

én főként egyben, az idei gyűjtő szavazás nyertesében:

 Jól látjátok, egy eredeti Tonner baba. Azonnal újra lett listám, élén vele.

A következő órák csak úgy röpültek! Sokat fényképeztünk, és élveztük az új babákat, mert tavaly óta mindenkihez került pár új csapattag.

 Nagyik és unokák. Az egyik épp infarktust kap, míg a másik értetlenül figyeli, miért hagyják a szülők pezsgősüveggel futkározni a gyereket.

Charles és Leslie hamar összebarátkoztak, és nagyon jól elbeszélgettek egy pohár borral. Idén nem Les volt a részeg ámokfutó. :)

Kicsit később, csoportkép készítése. erről jut eszembe, van ám másik is! 

                              És mi sem maradhattunk le!

Idén Leslie és Elora biztosította a helyszínt az After party-hoz, ami olyan este kilenc körül kezdődött. ( Köszönik Viknek a rengeteg segítséget!!)

És akkor jöjjenek a képek:

 Nos, azt hiszem, nem kell mondanom, a másnap reggel nem sok meglepetést tartogatott, már ami Gilt és Raquelle-t illeti, mert hát úgy néz ki, nagyon összemelegedtek :)

Szerintem nem tudják, hogy fotózás van, a kanapé mögé

 bújva mindkettő más felé figyel, mintha nem is egymás 

kezét fognák :) Képek lesznek még, de hétfő és munka idő 

van, így egyelőre elégedjetek meg ennyivel.

Minden résztvevőnek köszönöm, hogy itt volt, nagyszerűen éreztem

 magam, köszönök mindent, amit tőletek kaptam!